Az MNKFSZ-rőlFotókKapcsolat
  Magyar Női Karrierfejlesztési Szövetség
 
Keresés




Magyarul  In English

SAJTÓANYAG

„MÁRCIUS A FOGYATÉKOSSÁGGAL ÉLŐ NŐKÉ"

III. KONFERENCIA

Helyszíne: CEU Konferencia Központ

1106 Budapest, Kerepesi út 87.

Időpontja: 2008. március 27. 10.30 - 15.30

FŐVÉDNÖKÖK

Dr. Gurmai Zita, európai parlamenti képviselő

Gömöri Zsolt, a Magyar Paralimpiai Bizottság elnöke

Bajnai Gordon, Önkormányzati és Területfejlesztési miniszter

FŐ TÁMOGATÓK

Vodafone Operációs Központ Magyarország Zrt.

Procter&Gamble Magyarország

További információ

Magyar Női Karrierfejlesztési Szövetség:

Ferenczi Andrea, elnök (mobil:+36 30 9827093)

http://www.marciusafogyatekossaggalelonoke.hu/

 

 

 

TÁJÉKOZTATÓ

A KONFERENCIA AKTUALITÁSA MAGYARORSZÁG MEGÚJULÁSA SZOLGÁLATÁBAN

 

A 2003-ban alapított Magyar Női Karrierfejlesztési Szövetség azzal a céllal jött létre, hogy javítsa a nők esélyegyenlőségét a karrierfejlesztésben és támogassa a női érdekérvényesítést.

A Szövetség feladatának tekinti a kormányzati-, az üzleti-, a tudományos-, és civil szféra közötti párbeszéd elősegítését.

 

A „Március a Fogyatékossággal Élő Nőké III." konferencia kiemelt célja, hogy az Új Magyarország Fejlesztési Terv konstrukciói közül bemutassa mindazokat, amelyek úttörő megközelítésben adnak lehetőséget a civil-kormányzati-vállalati együttműködések kibontakozásához, lehetővé téve közös projektek generálását az alábbi területeken:

  • - fogyatékosok munkaerő-piaci integrációja,
  • - atipikus foglalkoztatás,
  • - esélyegyenlőségi legjobb gyakorlatok gyűjtése, rendszerzése, disszeminációja,
  • - szociálpolitikai intézkedések tervezése, előkészítése, véleményezése,
  • - módszertani fejlesztések.

 

A KONFERENCIA VEZÉRGONDOLATA

 

Napjainkra minden európai ország számára nemzetgazdasági érdekké vált a tenni akaró, képzett emberek munkába állása. Nemzeti jövedelmünket csak akkor termelhetjük meg, jövőnket csak úgy építhetjük fel, ha ebben a cselekvésben minden társadalmi csoport részt vesz.

Közéjük tartoznak azok a fogyatékossággal élő nők, akik adottságaiknál, lehetőségeiknél és nőiségüknél fogva kettős hátránnyal élik életüket. Szép, igazán emberi feladat őket be- és visszavezetni a munka világába. Önbizalmuk és önhitük, a hétköznapokban élő nőkhöz viszonyítva jóval alacsonyabb.

Ezért alkotó munkára, önmegvalósításra akkor tudjuk őket igazán sarkallni, ha példát, példákat tudunk arra mutatni, hogy lehetséges a teljesebb önmegvalósítás számukra is. A társadalmi életben talán a sport az, ahol rögtön, mindenki számára érzékelhetők az elért eredmények. Így a para-sportolók életútja, sikerei ösztönözhetik a fogyatékossággal élőket arra, hogy eljussanak a „bólints, hogy érdemes" tettekig. Amennyiben a munkafeltételeket mind szélesebb körben megteremtik, „sportolói" erőfeszítéssel, a fogyatékossággal élők többsége eljut, mert eljuthat egy alkotói, teljesebb életbe.

 

A KONFERENCIA CÉLJA

 

A 2006. márciusában elindított kezdeményezés felhívja a társadalom és a döntéshozók

figyelmét a fogyatékossággal élő nők, mint a társadalmi kirekesztettség által egyik legveszélyeztetettebb csoport sajátos helyzetére. 2008-ban a Pekingi Paralimpia jegyében a konferencia középpontjában

a fogyatékos sport média- szereplésének előmozdítása áll. Célunk, hogy bemutassuk mindazokat az értékeket, amelyek új megvilágításba helyezhetik a fogyatékossággal élők sportteljesítményét, ezzel ösztönözve a média napirend kialakítóit társadalmi értékközvetítő szerepük kiteljesítésére.

Bemutatjuk mindazokat a sikeres, a sport mellett munkát is vállaló fogyatékos nőket, akiknek küzdelmeiből, életútjából tapasztalatot meríthetnek, sikereikből pedig töltekezhetnek hasonló sorsot osztó nőtársaik, és akik példaként szolgálhatnak az egészséges embertársaik számára is.

A KONFERENCIA ISMERTETÉSE

 

Ferenczi Andrea, a Magyar Női Karrierfejlesztési Szövetség (MNKSZ) elnökének, az esemény levezető elnökének köszöntőjével vette kezdetét az immár harmadik alkalommal megrendezett „Március a fogyatékossággal élő nőké" konferencia. Köszöntő szavai rávilágítottak arra, hogy amikor nőkről beszélünk, fogyatékossággal élő nőkről is beszélünk, március hónapban őket is köszöntjük. Az elnökasszony kiemelte: a konferencia és tanácskozás az idei Pekingi Paralimpia jegyében telik, hiszen egyik fő célja, hogy a döntéshozók és a média figyelmét segítsen erre a jelentős eseményre irányítani. „Olyan tehetséges fogyatékossággal élő nőket köszönthetünk ma körünkben, akik választott szakmájuk és/vagy a sport területén kiemelkedőt alkottak" - mondta Ferenczi Andrea.

 

Ferenczi Andrea köszöntője után Dani Gyöngyi paralimpikon, vívóbajnok, az MNKSZ tagja megnyitóbeszéde következett, aki hivatását tekintve is a fogyatékossággal élők foglalkoztatásának szakértője, hiszen munkavállalási tanácsadóként dolgozik. Misszióját így összegezte: „Nem tartom kenyeremnek, hogy túlhangsúlyozzam, mennyi handicappel rendelkezem; teszem a dolgom, így mutatok példát, hogyan kell feldolgozni ezt az állapotot". Dani Gyöngyi a sporttól kapott életcélt és önbizalmat, ezért javasolja egészséges és fogyatékos társainak egyaránt, hogy sportoljanak. A Pekingi Paralimpiával kapcsolatban elmondta: „Cél, hogy a paralimpikonokban a sportolót lássák először, ne pedig a fogyatékosságra figyeljenek fel". Úgy látja, e cél eléréséhez a média tehet a legtöbbet tudatformáló szerepe által. A munka világában rengeteg még a tennivaló: „A megváltozott munkaképességű embereknek a háromnegyede nincs jelen a munkaerőpiacon; őket kéne mozgósítani" - jelölte ki a fontos feladatot Dani Gyöngyi. Egyfelől a fogyatékosoknak jól megválasztott szakmára van szükségük, másfelől a munkaadók téves információit kellene leépíteni, hiszen a sérült ember is kiváló munkaerő lehet. A felelősség Dani Gyöngyi szerint tehát kettős: a fogyatékosok feladata, hogy képezzék magukat, a munkáltatók pedig nyissanak az alternatív foglalkoztatás felé, adjanak esélyt a fogyatékosoknak.

 

Dr. Gurmai Zita európai parlamenti képviselő a fogyatékossággal élők teljes körű integrációjához a kétoldalú dialógus fenntartását emelte ki: „meghallgatunk és beszélünk". A képviselő asszony a tolerancia és a láthatóság szükségességére hívta fel a figyelmet, hiszen meg kell tanulnunk együtt élni azzal az 50 millió fogyatékossággal élő emberrel, akik ma Európában élnek. Megdöbbentően alacsony munkaerő-piaci jelenlétükre is kitért: „Bár a fogyatékossággal élők 40%-a munkaképes, csak 13-14%-uk dolgozik". E helyzet javításához szükséges a fogyatékossággal élő nők bevonása a munkaerőpiacra, akik helyzete még férfi sorstársaikénál is rosszabb. A képviselő asszony végül utalt az akadálymentes közlekedés létfontosságú szerepére is költői kérdésével: „Mi a helyzet a munkaerő szabad áramlásával, ha sok esetben nem tudnak közlekedni a fogyatékos emberek?"

 

Simon Gábor, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium államtitkárának üzenetét Páva Hanna tolmácsolta, aki elmondta: épp 10 éve fogadta el a parlament a fogyatékosügyi törvényt, és bár azóta sok előrelépés történt, még mindig sok a tennivalónk. Lemaradásunkat Európa fejlettebb államaihoz képest érzékelteti az az adat, hogy míg nálunk a fogyatékossággal élő aktív korúaknak csak a 9%-a vesz részt a munkában, addig a fejlettebb európai országokban akár 40%-uk is. Ennek oka a megfelelő képzettség hiánya, illetve a fogyatékos nőket sújtó kétszeres társadalmi kirekesztettség - mondta Páva Hanna. Jó hír azonban, hogy hazánk a világon másodikként ratifikálta a fogyatékossággal élőkre vonatkozó ENSZ egyezményt, amelynek mostanra elkészült a hivatalos magyar fordítása, valamint jelnyelvi és könnyen érthető változata is.

 

Gömöri Zsolt, a Magyar Paralimpiai Bizottság elnöke „Fogyatékossággal élők minőségi versenysportja" címmel tartott gondolatébresztő és tettekre ösztönző előadást. Először egy filmes összeállítást mutatott be a 2004-es Athéni Paralimpiáról, amely jól érzékeltette, hogy a paralimpikonok is ugyanazokat a küzdelmeket és örömöket élik meg, mint az egészséges sportolók. A paralimpia a világ második legnagyobb sporteseménye - emlékeztetett Gömöri Zsolt -, melyre ugyanúgy egy kvalifikációs rendszer segítségével, a magyar válogatott tagjaként lehet kijutni, mint az olimpiai játékokra. A paralimpikonok elszántságát jól szemlélteti annak az atlétának az esete, aki megfutotta az olimpiai csúcsot, s jelezte, hogy elindulna a hagyományos olimpiai játékokon is. „Nem fogyatékosokat, hanem sportolókat látunk, akiknek a kerekesszék is sporteszköz" - mondta a képek kapcsán Gömöri Zsolt. A Magyar Paralimpiai Bizottság elnöke kitért a Pekingi Paralimpia mint médiaesemény jelentőségére is: 150 ország 4000 sportolójának részvételével rendezik meg az idei paralimpiai játékokat, ami óriási előrelépés az 1980-ban résztvevő csupán 40 országhoz képest. Három másik adat is tanúskodik a növekvő érdeklődésről: Pekingbe 3800 akkreditált médiaképviselőt várnak, a tévénézők számát 2,3 milliárdra becsülik, s 1,6 millió jegyet adtak el. Nem mindenkihez jut el azonban a paralimpia híre: Magyarországon a lakosságnak csupán 2,4%-a ismeri a paralimpiát, holott 19% érdeklődne az esemény iránt, ha lenne róla elegendő információja. A paralimpia vezérelvei kapcsán Gömöri Zsolt kiemelte: „Az elindulás esélye fontos nekünk, nem a célbaérés esélye". A budapesti olimpia terve pedig csak akkor merülhet fel, ha az olimpiáról és a paralimpiáról együtt gondolkodunk, a kettőről egyszerre beszélünk, és világosan, előre kommunikáljuk, hiszen csak így lehet a társadalmat felkészíteni a fogyatékossággal élő sportolók befogadására - zárta le beszédét Gömöri Zsolt.

 

Dobi Kitti, a Vodafone Operációs Központ Magyarország Zrt. HR managere a munkáltatók és a fogyatékossággal élők közös érdekeiről tartott előadást. „Lépjünk egyet hátra, hogy elkerüljük a szakmai csőlátás veszélyét, és ki tudjunk tekinteni más társadalmi csoportokra" - vezette fel beszédét. Dobi Kitti hangsúlyozta: fenntartható fejlődés csak egy közösség tagjaként érhető el, ami a vállalatok érdekeivel is egybeesik, hiszen nekik is az áll érdekükben, hogy a munkánkat mások számára is hasznosan végezzük. „A konferencia célja, hogy összehangoljuk céljainkat, számba vegyük, mi áll rendelkezésünkre, és akár európai szintű együttműködést is kiépítsünk" - mondta Dobi Kitti. A munkáltatói oldalról így összegezte a törekvéseket: „Nem csak felvenni, de megtartani és képezni is akarjuk a fogyatékossággal élőket". Végül egy felhívást intézett a konferencia résztvevőihez: „Egy év múlva találkozzunk újra, és nézzük meg, hány fogyatékos embert sikerült elhelyezni és képezni."

 

A panelbeszélgetés előtt Szluka Lídia énekművész produkciója következett, aki egy népdalcsokorral és két musicalrészlettel kedveskedett a közönségnek. A vak énekesnőt Kárászy Szilvia zongoraművész fedezte fel és mutatta be a résztvevőknek, aki tehetséges sérült fiatalokat karol fel az általa alapított Aranyharang Díj segítségével. A világszínvonalú produkció után Ferenczi Andrea elmondta: a MNKSZ célul tűzte ki, hogy felkutassa és támogassa azokat a tehetséges magyar nőket, akik kiemelkedőt alkotnak valamilyen művészeti ágban.

 

A délutáni panelbeszélgetés a fogyatékossággal élőknek a foglalkoztatásban, a sportban és a médiában való megjelenését járta körül.

Moderátor: Krizsó Szilvia, MTV

Előadók:

Kárászy Szilvia zongoraművész

Lővei Andrea sajtóattasé, Európai Parlament Budapesti Tájékoztatási Irodája

Pásztory Dóra és Dóra Krisztina paralimpikonok

Szekeres Pál paralimpikon, Magyar Mozgáskorlátozottak Sportszövetségének az elnöke

Széles Katalin igazgató, OFA Foglalkoztatást Elősegítő Kht.

Dr. Vidorné Dr. Szabó Györgyi elnök, OGY, Ifjúsági, szociális és családügyi bizottság

 

A beszélgetés során körvonalazódott az a vélemény, miszerint egy fogyatékossággal élő ember legalább olyan szerencsésnek érezheti magát, mint valaki, akinek nem kell ilyen hátrányokkal számolnia. Pásztory Dóra így fogalmazott: „Nekem csak előnyöm származott abból, hogy végtaghiányosnak születtem: paralimpikon lehettem, és olyan lehetőségeket kaptam, amiket egészségesen nem biztos, hogy egy kis faluban felnőve megkaptam volna". A paralimpikon a tehetség és a szerencse mellett kiemelte a kemény munka és a szorgalom nélkülözhetetlenségét is: „Ha valaki nem érzi a motivációt, annak bármilyen segítség kevés". Ezért érzi úgy, hogy ki kell mozdítani azokat, akik „csak várják a sült galambot", nem elég pusztán példát állítani eléjük. Pásztory Dóra szerint ehhez a fogyatékos emberek körében is szemléletváltásra van szükség, hogy el tudják magukat fogadni, és megtalálhassák azt a területet, ahol ki tudnak teljesedni. Természetesen a fogyatékossággal nem élők körében is kell a szemléletváltás, amelynek megvalósításához egészen kis korban el kell kezdeni a toleranciára nevelést - mondta a paralimpikon. A médiának általában véve és a fogyatékossággal élők kapcsán is kettős szerepe van: a realitás, illetve a pozitív példák bemutatása. Pásztory Dóra az Athéni Paralimpia után magára vállalta a küldetést, hogy a médián keresztül átadjon egy pozitív üzenetet, és a munkáján keresztül a mai napig ezen dolgozik.

 

Dóra Krisztina paralimpikon is azok közé a fogyatékossággal élők közé sorolja magát, akik szerencsésnek érzik magukat: „Gyerekeim vannak, dolgozom, tanulok - a problémáim nem a mozgáskorlátozottsághoz kötődnek". Pásztory Dórához hasonlóan ő is a fogyatékossággal élők felelősségét említette saját életük jobbá tételében. A felelősségérzet kialakulását gyakran a rossz beidegződések akadályozzák meg: „Rosszul vagyunk szocializálva, éveken át nem mentünk ki az utcára" - érzékeltette a helyzetet. Ő maga rehabilitációs foglalkoztatással foglalkozik, így segítve, hogy a fogyatékossággal élők később kikerülhessenek a nyílt munkaerőpiacra.

 

Szekeres Pál az átlagos fogyatékossággal élő esetét hozta fel, aki nem jut el az önmegvalósítás szintjére, s akiből sokkal több van, mint paralimpikon. Hozzátette ugyanakkor, hogy azoknak a fogyatékosoknak a számára is vannak munkalehetőségek, akik nem tudnak felsőfokú végzettségre szert tenni, de ezen a ponton belép a szülők felelőssége is a megfelelő lehetőségek biztosításában. Ahogy Szekeres Pál fogalmazott: „Nem az a probléma, hogy van-e képzettsége vagy nincs, hanem ha azért vonják ki a rendes intézményekből, mert ugyan jó szellemi képességű, de gyenge vagy sérült fizikailag, mert később ezeket az embereket már nem lehet integrálni". A médiának Szekeres Pál szerint abban van nagy szerepe, hogy megszólítsa az átlag nézőt, és felkeltse az érdeklődését a fogyatékos-ügyi témák iránt anélkül, hogy szenzációt csinálna belőlük.

 

Dr. Vidorné Dr. Szabó Györgyi a politika felelősségét emelte ki abban, hogy a hazánkban élő 600 ezer fogyatékossággal élő ne szoruljon a perifériára. Rávilágított arra is, hogy ugyan jogalkotásban jók a magyarok, a végrehajtással még bajok vannak, amit jól példáz az építési törvény esete. A szülők felelősségét Szabó Györgyi a megfelelő gondoskodásban is látja, aminek sarkalatos pontja, hogy a fogyatékos gyermeket ne „dugjuk el", hanem engedjük ép társai közé. A média képviselőit arra szólította fel, hogy foglalkozzanak behatóbban a fogyatékosok ügyével, és mutassák be a pozitív példákat.

 

Lővei Andrea az Európai Parlament Budapesti Tájékoztatási Irodájának együttműködését ajánlotta fel az érdeklődő civil szervezeteknek esélyegyenlőségi, így fogyatékos-ügyi témákban is. Elmondta, hogy tavaly az esélyév kapcsán az Iroda sok szemináriumot szervezett, illetve kialakítottak egy nemzetközi adatbázist az esélyegyenlőségi témákkal foglalkozó újságírókról, ami szintén segítheti a civil szervezetek munkáját.

 

Dr. Széles Katalin, az OFA Foglalkoztatást Elősegítő Kht. igazgatója bemutatta azokat a lehetőségeket, amelyeket a Kht. kínál hátrányos helyzetűeknek. Elmondta, hogy folyamatosan tesznek közzé pályázati felhívásokat, illetve 2004 óta minden évben projektvásárokat rendeznek, ahol civil szervezeteknek kínálnak fel jól kidolgozott, hasznosítható projekteket. Fontosnak tekinti a civil szféra erősítését, hogy ne csak az állami támogatás lehetősége merüljön fel, hanem más módon is segíthessük a fogyatékossággal élőket.

 

 

 

Kárászy Szilvia az általa alapított Aranyharang Díj - az elnevezés a lelket megrezegtető harangjátékból jön - kapcsán az egyén felelősségét és lelkiismeretét emelte ki, vagyis, hogy mindenkinek meg kell tennie a maga kis hozzájárulását a társadalmi célok eléréséhez. A díjat olyan tehetséges sérült fiatalok kapják, akik emberileg és művészileg is kitűnnek. A hangversennyel és adománygyűjtéssel egybekötött díjátadót minden évben karácsony előtt rendezik meg.

 

A konferencia végén Tom Lantosra, az Amerikai Kongresszus nemrég elhunyt magyar származású képviselőjére, Szövetségünk támogatójára emlékeztünk, aki egész életében a demokráciáért, az emberi jogokért és a társadalmi esélyegyenlőségért harcolt. A jelenlévők egy perces néma csenddel adóztak Tom Lantos emlékének, majd unokája, Charity Sunshine Tillemann-Dick operaénekes énekelt nagyapja tiszteletére. Ferenczi Andrea Szöllősy Judy Tom Lantost méltató szavai után bejelentette, hogy a Magyar Női Karrierfejlesztési Szövetség megalakítja a Tom Lantos Emlékbizottságot, melynek fő célkitűzése, hogy a kiváló kongresszusi képviselő szellemi örökségét Magyarországon széles körben megismertesse.

 

ZÁRÓ GONDOLATOK

 

A harmadik, immár hagyományos, „Március a fogyatékkel élő nőkért" konferenciánkon nagy számban jelen lévő résztvevők több perspektívából, az Európai Unió, a törvényhozás-közigazgatás, a Paralimpia és az ületi világ perspektívájából érezhették át a konferencia megrendezésének deklarált céljait.

 

Képet kaphattak arról, hogy a fogyatékkal élő nők még a férfi társaikéhoz képest is több hátránnyal élik meg mindennapjaikat.

 

Bár tíz éve, az EU országai közül elsőként Magyarország hirdette ki az ENSZ e témájú egyezményét, mégis sok tennivaló áll előttünk Európa más országaihoz viszonyítva.

 

Érzékeltették az előadók, hogy a fogyatékkal élő nőkkel való törődés nemcsak szociális kérdés, de az ország gazdasági fejlődésének egyik biztosítéka is lehet, hisz bennük megvan a szándék, hogy munkájukkal a társadalom hasznos tagjaivá váljanak.

 

Hallhattuk, hogy az emberekben még meglévő előítéletek megváltoztatásához, a tudatformáláshoz sok-sok pozitív példára van szükség. A náluk nagyobb önbizalommal, emberi tartással rendelkező para-sportolók követendő mintát tudnak adni fogyatékkal élő társaiknak.

 

A napjaink médiumai, rendkívüli hatásukkal, példa-közvetítő erejükkel segíteni tudják mind a fogyatékkal élők társadalmi beilleszkedését, mind a para-sportolók kiemelkedő teljesítményének közkinccsé tételét.

 

Csak a fogyatékkal élők, a para-sportolók, az ő ügyükért tenni készek valamint a média összefogásával érhetjük el, hogy a konferencia céljainak vállalásával összetartóbb társadalommá váljunk.

Több előadó kiemelte, hogy a fogyatékkal élők számára a legfontosabb teendő a folyamatos képzés, mert csak ennek révén lehet nagyobb esélyük a munkaerő-piacon.

 

E harmadik konferenciánk annyiban másabb, mint az előzőek voltak, hogy az egyik főszponzor, a Vodafone Operációs Központ Magyarország Zrt. olyan párbeszédet és együttműködést kínált a fogyatékkal élőknek, melynek eredményeként számukra megnyílhat a munkába állás konkrét lehetősége.

 

Szeretnénk, ha a konferencia után a fogyatékkal élők azt éreznék, hogy nemcsak e nap, de az év több napján is rájuk irányul a figyelem.

 

Szövetségünk most is és a jövőben segítő kezet nyújt a fogyatékkal élőknek, és a kérdés-kör minden szereplőjének szóló ajánlást tesz közzé honlapján.


Sajtóanyag letöltése PDF-ben



Magyar Női Karrierfejlesztési Szövetség © 2008      Honlapkészítés: www.webdesignstudio.hu
 
Az MNKSZ honlapjainak fejlesztését és karbantartását a Nemzeti Együttműködési Alap támogatja